No Music Video Found
Listen on Suno
Szívünk Miniállam (Dreamwave Redux)
11
Artist:BΛLIN
Duration:3:49
Tags:Dreamy futuristic lo-fi electropop with mellow synth chords,hazy tape textures,warm vinyl crackle and deep sidechained pads. Slow but upbeat groove blending melodic trap drums,soft dubstep-inspired swells and cinematic percussion. Emotional male vocal floating over atmospheric soundscapes,intimate verses rising into epic,anthemic pop-rock and dance-infused choruses. Layered violins and ambient strings weaving with reverb-drenched electric guitar and subtle acoustic guitar plucks. Dark yet hopeful mood,melancholic harmonies,melodic basslines and wide stereo imaging for a bittersweet,cinematic ballad feel. Polished modern mix with delicate top-end shimmer and immersive low-end depth.
Amikor senki nem hitt bennem, én akkor is nyomtam. Egyszer meglesz az ára annak is hogy sosem adom fel A szivünk egy miniállam Akik nem lebegtek rám azok mire várnak Szerelmespárnak hittük egymást, lehet nem is kellett volna láss. Mára csak a csend felel, és a múlt még visszatalál. De én megyek tovább, míg fel nem kel a hajnal, mert minden seb mögött ott rejtőzik egy dallam Az ég alatt a fájdalom lett minden tanúm, de a romokból is felépül majd a váram, tudom. A könnyekből tintát csinált az éjszaka nekem, így lett a csendből a leghangosabb üzenetem. Ha el is estem százszor, ezerszer állok fel, mert a remény bennem még mindig tüzet nevel. És egyszer a világ együtt énekli majd a nevem. A hold írta tovább a néma versemet, a csillagok őrzik minden elveszett léptemet. A szél sem tudja elfújni, amit a szív megteremt, mert a remény bennem örökké tüzet jelent. A romok között is virág nyílik csendesen, egyszer az egész világ együtt énekli a nevem. Nem hajlok meg a szél előtt, inkább vele táncolok, a sebeimből hidat épít minden újabb alkonyok. A lelkem mélyén ott pihen még ezer néma vallomás, minden könnycsepp azt súgja: egyszer célba ér a rohanás. A köd mögött is látom már a fénylő horizontot, a sors ezer próbával írta át a holnapom. Nem veheti el tőlem senki azt, amit megálmodok, mert a szívem minden dobbanása új világot alkotott. Ha rám borul az éjszaka, a csillag lesz a lámpásom, a remény mindig hazavezet minden tévedt állomáson. A múlt csak árnyék mögöttem, nem lánc a két kezemen, minden elveszett pillanatból erő születik bennem. Nem a zaj tesz naggyá engem, hanem amit túléltem, minden csendes pillanatban egy új embert építettem. A lelkem nem eladó, nem törik meg könnyen már, mert a szívem legmélyén még mindig lobog a nyár. Egyszer majd a fények alatt együtt zeng a tömeg, és minden könnyem gyémántként ragyog majd odafenn. Akik egykor elfordultak, talán visszanéznek rám, de én már csak a holnap felé nyitom ki az ajtót talán. Mert aki romokból épít várat, azt nem dönti le a szél, aki százszor is feláll, annak mindig jut egy új esély. Amikor senki nem hitt bennem, én akkor is hittem még, és egyszer a világ velem együtt énekli majd ezt a dalt... még.