Untitled

1. Vers
Mihály az apu, biztos pont az úton,
Szidi az anyu, fény a horizonton.
Anita nevet, csillog a szeme,
Ha együtt indulnak, nincs lehetetlen se.
Bőrönd csukódik, startol a nyár,
Szívükben zene, ami hazavár.
Akármerre mennek, egy az irány,
A szeretet náluk mindig kapitány.
Refrén:
Budapest fénye, esti séta,
Duna partján egy közös ének.
Nyár és tenger, hullám hív,
A család együtt bármit kibír.
Utazás az élet, kaland az út,
De a szívük mindig együtt húz.
2. Vers
Autó suhan a naplementébe,
Nevetés száll a szél zenéjébe.
Szidi hangja lágyan ölel,
Mihály ereje mindig felemel.
Anita álma messzire száll,
De tudja jól, hol várja a család.
Homokba rajzolt közös jel,
Három szív dobban egyszerre fel.
Híd (Bridge):
Ha jön egy vihar vagy csendes éj,
Ők együtt erősebbek, bármi jöjjék.
Mert nem a hely számít, nem a táj,
Hanem hogy együtt mennek tovább.
Utolsó refrén (emelve):
Budapest, nyár, és kék tengerpart,
Nevetésük az égig szalad.
Mihály, Szidi, Anita – egy szó: család,
Velük az egész világ csodát csinál.