Untitled

REVOTICA GANG

Revotica csarnok – vas, por, zaj,
itt nem Insta megy, hanem meló, haver, hajt.
Hab meg rugó, vászon, prés,
itt az izzadtság a dresszkód, nem a fény.

Reggel a nap áttör a rácson,
gépsor ordít, nem kérdez, ránk csap.
Szív dobban – fém dobban rá,
prés meg varrógép ütemre jár.

Tomi, Csigusz – pakol a brigád,
tele a kocsi, nincs itt imád.
„Címkézd fel, vidd át, most azonnal!”
morgás megy, de mennek nyomban.

Regina áll a vonal végén,
ha ő szól, sínre kerül minden.
Fuvar, lista, ügyfél, határidő,
itt nincs mese, itt célba ér a cucc, testvér, kőkeményül.

Vörös tolja, dübörög a prés,
rebondból születik új egész.
Szivacspor ül a levegőn,
de ebből alszik fél ország, tudod jól.

Aztán villan – hiba, piros fény,
kötőgép lefagy, ez kemény.
Csarnok egy emberként üvölt:
„Atika! Tesó, megint megdőlt!”

Atika jön, félmosoly, laza,
„Nyugi már, nem fut el a masina.
Három tonna vas, nincs lába,
megcsináljuk, estére állva.”

Nevet a banda, csavar fordul,
fém a fémmel újra mordul.
Megindul a sor, zúg a tér,
itt minden hiba csak egy kör, nem vég.

Bence hozza a tömb súlyát,
Ádám raklapra dobja át.
Jani kapocs, csattan, tűz,
szikra pattan, a tempó fűt.

Dezső hajol, olajos kéz,
ha bármi megáll, ő az ész.
Vas újra él, ha ő belenyúl,
itt a szerelő nem dumál, csak húz.

Norbi terve képernyőn ég,
méret, ív, szám – ez a lényeg.
Fejben épül a matracváz,
nem csak hab, ez mérnök varázs.

Ildi rakja rétegről rétegre,
álom nő a két kezében.
Andi élre figyel, pontosan,
tartás legyen minden darabban.

Szabina szab, suhan a huzat,
Krisztián, Zoli ráfeszít – húzzad!
Feszes az anyag, áll a forma,
nem rogy be, nem csúszik oldalra.

Kriszta keret, csavar kattan,
Laci rugót fűz hangtalan.
Nem beszél sokat, csak dolgozik,
csendben épül a vaslogik.

Kínából jön a gép nagy ládán,
nézzük: ki rakja majd talpra?
De amíg itt dobban a név,
nincs olyan vas, ami félkész.

Télen fagy, nyáron láng,
izzadság csorog vállon át.
Pénteken csörren a hang,
utalás jön – megérte, gang.

Ha este ágyra dőlsz csendben,
nem tudod, hány kéz volt benne.
Minden csavar, minden zaj,
minden kiáltás benne marad.

Ez nem gyár, ez csapat, vér,
ez nem meló, ez élet, tér.
Revotica – vas és hab,
és bennünk dübörög a gang a hab alatt.